<page name="0"></page>
Tudom, a BMW M3 már V8-as, de az én fejemben valahogy sorhatos marad. Sőt, azt is tudom, hogy volt sornégyes is. A többség dönt alapon maradjunk annyiban: az a jellegzetes fémes sorhatos hang valamiért M3-as védjegy. Illetve azoké a kocsiké még, amelyek a burkolat alatt valójában M3-asok . Biztos nem véletlen, hogy nem a Chevrolet Epica, nem a Volvo S80 jut eszembe róla, de még a Datsun 240Z sem.
Hogy jön ez ide? Ha a T6-os XC60-nal megtett első, nyugis kilométereket nézzük, sehogy. Csend van, kicsit surrognak a kerekek, amikor bekapcsolom a rádiót, döng a kissé túlgerjesztett basszus − és ennyi. Ha sima az út, finoman fut, ha zötyög, jelzi: a futóművet úgy lőtték be, hogy még véletlenül se érjen le a kilincs kanyarban. Vagyis szigorú.
Ahogy az orra is. Persze már megszoktam, hogy a Volvók arculata kábé olyan változatos, mint Steven Seagal mimikája. Az XC60-ast először látva még csak-csak feltűnt, hogy ez újdonság, de most már eljutottam arra a szintre, hogy amikor szembe jön egy, gondolkodnom kell, melyek azok a jegyek, amelyek megkülönböztetik a többi Volvótól. Magas? Igen − akkor XC70 nem lehet. Karcsú? Igen − akkor XC90 kilőve. Nincs más, megint egy XC60 jött szembe, pláne, hogy óriási az emblémája… És Budapesten egyre gyakrabban jönnek. Mint a Volvónál mondják, lényegében most minden negyedik eladott/megrendelt autójuk XC60-as. Ami mostanság nem rossz eredmény.
Persze mindenki dízelt vesz, és szerintem alig várják már a fronthajtásos XC60 Ungern kivitelt, a legolcsóbb dízelmotorral, fronthajtással. Elvégre azzal is fel lehet parkolni a legmagasabb padkára, meg a gyerekeket el lehet vinni a magánoviba, ahol nem veszi észre a többi anyuka az AWD felirat hiányát. A T6-ost ilyen célra megvenni tényleg bűn: ha az ember a városban kifog egy dugót, jobb, ha nem nézegeti a fedélzeti számítógép adatait, mert simán 18-20 literes átlagfogyasztást ír ki. Félreértés kizárva, mert a kocsi jó volvós szokás szerint magyarul közli az információit. Akármennyire fáj is.
És a városi tötymörgés közben nagyon fáj.
Erről maximum az XC60 vezetőnevelő rendszerei terelik el a figyelmet. A követési távolságot figyelő radar egyre hosszabb vörös csíkot vetít a szélvédőre, ahogy rámászik az ember az előtte haladó Marutira. Jól érzik a volvósok, hogy amikor valaki meglát a belső tükörben egy ilyen orrot, kapásból megfélemlítve érzi magát, még akkor is, ha a vezetőben nincs semmiféle letúrási szándék, sőt, nem is megy túl közel. Az elektronikai terror hatására viszont még jobban le fog maradni a volvós, pusztán azért, hogy a zavaró vörös fény eltűnjön végre a szélvédőről. Kár, hogy a legrövidebb követési távolság elég nagy ahhoz, hogy a fél város bepofátlankodjon az ember elé. Ekkor megint piros csík, megint lemaradás, megint befurakszik valaki…
Aztán ott van még a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, amely arra neveli az embert, hogy indexeljen − ebben is igazat adok a gyártónak, mert itthon a hasonló kocsik vevői közt sokan vannak, akik az indexelés kiváltását tekintik egy ilyen jármű fő céljának. A figyelmeztetés ugyan csak 65 km/h fölött működik, de az már odafigyelést igényel, hogy az ember szelektíven ne indexeljen, szóval inkább rászokik. Vagy egyszerűen nem veszi meg a rendszert 190 ezerért. De elég ennyi a Volvo-specifikus biztonsági rendszerekből, írtunk már róluk eleget a bemutató után, illetve a dízel XC60 tesztjében.
Mert a T6-os motor a fő érdekesség itt. Bár az ember hajlamos lenne azt hinni, hogy ez ugyanaz, mint a régi, de nem. Azon ugyanis 2, azaz kettő turbó volt, ezen meg csupán egy. Igaz, úgynevezett Twin Scroll (kettős megfúvású) a turbó, vagyis három-három henger leömlőit úgy hangolják, hogy az így gerjesztett nyomáshullámok még jobban rádolgozzanak a feltöltőre.
A T6 nem való azoknak, akik még sosem forgattak motort hatezer fölé. Ha digitális fényképezőgép lenne, azt mondanánk, tízszeres a zoom: az alapjárat 650, a leszabályzás 6500-nál van. És aki ilyen gépet vesz, használja is ki, nemdebár?
Zoomoljunk csak rá a piros mezőre! Lapozzuuuuuuuuunk!
Persze elsőre nem tűnik soknak 3 literből 285 lóerő. Pláne, ha az ember nyom egy kövéret és meghallja azt a repedt fazék hathengeres hangot. Biztos valami trükk lehet, hogy normális közlekedésben csend van, amúgy meg vidáman ordítja a világba és az utastérbe, hogy milyen elrendezésű a motor, csak azt nem, hogy keresztben van a kocsi orrában.
Viszont alig két decivel nagyobb motorból a BMW anno − és itt jön be a képbe az M3 − 343 lóerőt is kiszedett, sőt, a CSL esetében 360-at is. Ehhez képest a Volvo szerény, szoftturbós, de már ez is elég ahhoz, hogy a 400 newtonméter a zoomtartomány 55 százalékában végig ott legyen. 1500-tól 4800-ig.
És van hozzá egy olyan hatfokozatú automata, amely gyorsan vált, és a nyomaték ellentmondást nem tűrő módon söpör át rajta, egészen az első kerekekig. Illetve, ha azok ki akarnának pörögni, egy Haldex-kuplungos rendszer azonnal megcsapolja a rendszert, és hátra is ad belőle. De nem buta, viszkokuplung-stílusban, hanem okosan és észrevétlenül. És az eredmény: hét és fél másodperc alatt van meg a száz.
Elég ütős ez a kombináció. Az XC60 a finom andalgásból egy pillanat alatt csap át vadállatba, a hozzá tartozó hanggal. Nem tűnik tohonyának, pedig 1800 kiló, még sincs olyan érzése az embernek, hogy "úristen, hogy fog ez megállni?!", mert a fék fog, a kaszni nem dülöngél, a kormányzás közvetlen. Mintha a sofőr vezetne, bár szerintem legalább 40 százalék az okos rendszereké az egészből. Minimum.
Mindenesetre elmentünk Winklerrel egy hetvenes évekbeli Aston Martin V8-ast kipróbálni, és teljesen elkeseredtem. A maga korában gyors és csodálatos kupé úgy morzsolódott le a T6-os mögül, hogy az már szánalmas volt. És ha történetesen egy elsőáldozó kislány nyomta volna a gázt, az is körbeautózza az idősödő brit nemest. Így múlik el a világ dicsősége.
De még ennél is durvább az, amit mondjuk egy jobb minőségű földúton produkál az XC. Szinte ugyanúgy gyorsul, mint aszfalton, ráadásul minél gyorsabban megy, annál kevésbé pattog, egyre jobban dolgozik a futómű. Mivel jók a gumijai, tapad is, a kormányzása változatlanul élénk, a blokkolásgátló nem szabotálja a lassítást, nem csapják be a hepék és a hupák. Ja, és mindehhez tessék hozzáképzelni az M3-jellegű motorhangot. Még most is feláll a szőr a hátamon, ahogy írom.
Pedig a haldexes 4x4 nem ralis stílusú, nem teszi keresztbe az XC60 a fenekét, hanem simán elfordul, és kész. Ennek ellenére tetszik. Ráadásul a földutak mellett nincs telepített traffipax, szóval csupán ötször nagyobb az élmény, mint közúton, de kevésbé rizikós is. Igaz, ilyenkor is megeszi a 18-20 litert százra, de mennyivel jobb ez, mint dugóban elpocsékolni ugyanennyit? Ugye nem tévedek, hogy a 70 literes tank inkább a dízelekhez optimális…
Népítélet
Írjon ön is ítéletet !
Persze normális országúti és autópálya-közlekedésben el lehet bóklászni 11-12 literrel is, ilyenkor az XC60 a jóautó-arcát mutatja, a kis sunyi. Csendes, stabil, pont jó méretű, a ma létező legjobb ülésekkel, kiváló minőséggel, egész használható csomagtartóval. És néha kissé idegesítő radaros-kamerás-lézeres biztonsági arzenállal. De tessék megjegyezni, hogy van egy sötét oldala is, amikor nagyon sokat eszik, nagyon gyors és nagyon érdektelenné válnak a sávelhagyásra figyelő kütyük és társaik. Remélem, hogy kacsa a hír, hogy kizárólag négyhengeresek lesznek a Volvók , mert ilyen T6-osoknak létezniük kell. Legalább egy kevésnek.
