Nehéz helyzetben vagyok a Ssangyong Tivoli Granddal, mert akadt vele összetűzésem bőséggel, míg az előd hagyományos változatát nagyon szerettem. Amúgy sincs egyszerű dolga, mert a magyar piacon félistenként tisztelt Vitarát kell megfognia, ám ez így nem lesz egyszerű.

A ráncfelvarrott Tivoli már KG Mobility néven hódít.

Amikor még régen minden jobb volt - ami tízévente változik, hogy pontosan mikor volt -, ha a nép egyszerű gyermeke lakni vágyott valahol, épített magának házat. A fő szempontja az volt, hogy évszaktól függően tartsa kint a hideget, bent meg a meleget, vagy éppen fordítva, víz a csapból folyjon, ne a tetőgerendáról, és mindezekre képes legyen még az unokák nyugdíjas éveiben is.

Amikor elindult a SUV-mánia, megkaptam ellene a védőoltást, viszont a városi crossovereket kifejezetten szeretem. Szerelmes vagyok az új Ignisbe, és a Dustert sem fáj nézni, a Ssangyong Tivolihoz is jó volt reggelente odamenni a parkolóban. Jó beleülni, beindítani, létezni benne, és ezt egészen addig élvezni, amíg el nem viszem megtankolni.

Az utóbbi időben annyi Kiában és Hyundai-ban ültem, és azok egytől-egyig annyira egyben voltak, hogy rövid úton megszűnt a koreai autókkal szembeni bizalmatlanságom. Aztán kaptam tesztre egy Ssangyong Tivolit, és az első néhány kilométer alatt szépen lassan elkezdett újra talajt fogni a frissen elszállt előítélet.

Dehát ez a Voldemort! – szólt epésen Anti haverom, mikor meglátta a Ssangyong XLV-t. Voldemort a Ralph Fiennes által alakított karakter a Harry Potterben, akire, ha jól emlékszem, rászállt a rontás, és most nincs orra. Az XLV drámai hűtőrács-nélküliségével pont ilyen. Jobb, mint amikor raknak valamilyen rácsot, de közelről csak egy valódi nyílás nélküli díszbetét, az XLV orra legalább őszinte. Mint az autó maga.

Úgy tűnik, a koreaiak az idén két nagyobb szabadidő-autót is kiállítanak Genfben a Tivoli stílusában.

Állandó kísérőjelenség ezzel az autóval, hogy az emberek odamennek a farához, és kibetűzik a típusát. Sokáig tart, mert a név hosszú, és jó méteres távon szórták szét a betűket a csomagtérajtón. Aztán hátrébb lépnek, megvakarják a fejüket. És néznek, mi ez?

A koreai márka elmegy a falig, ha városi terepjáróról van szó. Teleszórták a standot mindenféle magashasúval, köztük kettő nagyon extrém.

Kevesebb mint két hónap alatt megy el az első 10 ezer, számolnak a Ssangyongnál, és valószínűleg nem is alaptalanul, mert Koreában jelenleg a kategóriája 50%-át uralja a Tivoli. Oké, a többiek mostanában nem hoztak ki új modellt, de ez akkor is elég jó.

Hol vannak már a Musso dicső napjai, a Rexton-Actyon szál is hideg már. De a Tivolival megint jó korszak jöhet a Ssangyongnál.

A Tivoli végre olyan autó, amellyel telibe találhatják az aktuális divatot.