Autó vásárlásakor érdemes előre beleásnia magát a vevőnek a jogi alapfogalmakba, utólag sokkal nehezebb kikecmeregni a pofonerdőből, ha valamiért meghiúsul az adsávétel.
Ki ne hallott volna már olyan rémtörténetet, amikor az eladó talált egy többet fizető vevőt és inkább neki adta el az autót? Az sem példátlan, hogy a vevő gondolja meg magát és másik (olcsóbb vagy jobban felszerelt) autót vesz valahol máshol. Jó tudni, hogy - bár gyakran alkalmazott megoldások - valójában ilyen választási lehetősége jogi értelemben egyik félnek sincs. Hogy érthető legyen ez a kijelentés, három alapvető fogalmat mindenképpen ismerni kell.
- Előleg
- Foglaló
- Bánatpénz
Az előleg és a foglaló nem vagylagos viszonyban állnak egymással. Amikor a felek sikeresen megállapodtak a vételárban és nyélbe ütik a szerződést, többnyire a fizetési ütemezésről is rendelkezniük kell, kivétel ha a vevő egy összegben, azonnal fizet az autóért.
A vételár valamennyi részlete – egészen a teljes vételár kiegyenlítéséig – jogi értelemben vételárelőleg. Emiatt az előleg, vételárelőleg és a vételárrészlet ugyanazt jelentik. Vagyis az előleg egy mezei vételárrészletet takar.
A kérdés tehát nem az, hogy “foglaló vagy előleg”, hanem az, hogy a felek kötnek-e ki foglalót az adásvételi szerződésben?
Az előlegként meghatározott összegek bármilyen esetben visszajárnak a vevőnek, ha az ügylet meghiúsul. Az tök mindegy, hogy a szerződés milyen okból szűnt meg. Ez azért van így, mert az előlegnek nincs szankció funkciója.
a foglaló fogalmilag több, potenciális szankció is társul hozzá
Azt már sokan hallották és vallják is, hogy ha a vevő miatt marad el a biznisz, akkor bukja a foglalót, ha pedig az eladó farol ki az üzletből, akkor a foglaló kétszeresét köteles visszafizetni. Ez baromi jól hangzik, de a valóságban nem nagyon látni olyat, hogy az eladó duplázná az összeget visszafizetéskor.
A foglaló az előlegre felragasztott további címke csupán!
Az így kifizetett összeg - általában a vételár 10-20 százaléka – a szerződéses kötelezettségvállalás megerősítésére szolgál és nem a vételáron felüli összeg, hanem annak meghatározott része. Funkcióját tekintve valójában kárátalány.
Kárátalány
Ha a szerződés mégsem jön létre az egyik fél hibájából, a másik félnek nem kell külön bizonyítania a károkat, a foglaló automatikus kártérítésként szolgál. Ez az összeg akkor is jár a jogosultnak, ha tényleges kára nem keletkezett. Ha a foglalót meghaladó kár érte a vétlen felet, akkor azt is érvényesítheti.
Ha van foglaló és a szerződés valamelyik fél hibájából meghiúsul, a kapott foglalót megtarthatja, az adott foglalót pedig kétszeresen követelheti vissza az, aki vétlen volt a fiaskóban. Amiatt nem mindegy, hogy foglalóban vagy előlegben állapodnak meg a felek, hogy utóbbi esetén a "visszalépés" miatti járulékos károkat csak bíróságon érvényesítheti a hoppon maradt üzletfél.
Hitelre vásárolt autó esetén különösen fontos lesz ez a különbség!
Ha a vevő azért nem tudja kifizetni a vételár fennmaradó részét, mert végül nem kap hitelt a pénzintézettől, a foglaló összegét minden további nélkül elbukja.
A köznyelv szerint a foglaló visszafizetése lezárja az egész jogügyletet, de a valóságban ez egyáltalán nincs így
- Ha az eladó a vételár leszurkolását követően nem hajlandó átadni az autót (mert már eladta másnak például), akkor a vevő döntheti el, hogy a foglaló kétszeresének visszakövetelése mellett eláll-e a szerződéstől vagy továbbra is követeli az autó átadását.
- Fordított esetben (amikor a vevő nem hajlandó fizetni) az eladó döntésén múlik, hogy a foglaló megtartása mellett eláll a szerződéstől, vagy továbbra is követeli a teljes vételár megfizetését. A szerződésszegő vevőnek ilyenkor nincs arra vonatkozó választási lehetősége, hogy a foglalóról lemondással szabaduljon a kötelemből.
A gyakorlatban ezzel a jogi sajátossággal a felek nem igazán foglalkoznak, a foglalót jolly joker-nek tekintik inkább. Megtehetik, hiszen ameddig nem kerekedik bíróság előtti jogvita az ügyből, a jogi dogmatika senkit sem érdekel.
És a bánatpénz, az mi a búbánat?
Ez ritkább jelenség, tipikusan akkor értelmezhető, amikor egy magánszemély kereskedésbe adja az autóját bizományos vagy megbízásos értékesítésre. Bánatpénz hiányában általában abban állapodnak meg a felek, hogy az üzlet meghiúsulásakor kötelesek elszámolni egymással, az addig teljesített szolgáltatások (egyebek között takarítás, műszaki rendbetétel, polírozás, hirdetés, telephelyen való kiállítás) ellenértékét pedig ki kell fizetni a kereskedő számára.
Amennyiben szerepelt a szerződésben bánatpénz, akkor csak annak leszurkolása után viheti el az autóját a tulajdonos. Valójában ez is kárátalány. Bármekkora összeg kiköthető, a túlzott mértékű szankciót azonban a bíróság kérelemre mérsékelheti.
Tanács: A szerződésből egyértelműen derüljön ki, hogy az átadott vételárrészlet előleg vagy foglaló-e. Ha hitelre vesztek autót, akkor előleget célszerűbb kikötni a szerződésben, ha készpénzre, akkor pedig foglalót. Ha pedig kifarolnátok az üzletből, kalkuláljatok a foglaló elvesztésével és azzal is, hogy ha az eladó komolyan veszi a dolgot, akkor további kártérítési igénnyel is előállhat.
A bajt könnyebb megelőzni, ezért mindenképpen fontoljátok meg eladás és vásárlás előtt is, hogy milyen jogcímen történjen az első vételárrészlet leszurkolása.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
Coverfotó: GettyImages
