Karotta: búcsúposzt

Valahány éve egy Parkoló Parádén egyszer odajött egy testesebb, szakállas férfi, kezet nyújtott, és azt mondta, köszi a műsorokat, rajtatok nőttem fel. - Rajtam aztán nem! mondtam kukorékolva a helyenként őszes arcszőrzetű, egyértelműen családapa korú ismeretlennek, de aztán röhögve kiszámoltuk, és matematikailag és egyedfejlődésileg is igaza volt.

2000 júliusában indult a TC, én két hónapra rá érkeztem. A tévéműsor 2002-ben indult. Huszonöt év alatt nemhogy felnőni lehetséges (legalábbis másoknak), de már simán lehet akár saját (remélhetőleg nyálat permetezve kisautózó) gyereke valakinek, aki akkor született, amikor én az első TC-s cikkem bekezdései felett cigiztem a szüleim házában lévő szobámban, összehamuzva a bézs billentyűzetet, valamikor hajnali kettő körül. Más világ volt; bocs, Marci vizsla, hogy tömör szürke füsttel kínoztam a mókásan anyajegyes, érzékeny kutyaorrodat éjszakákon át.

Nyilván nem bírom ki, hogy ne írjam le, hogy negyedszázad, baszki, de hát ez van, egynegyed évszázada létezik a Totalcar, isten éltesse. Ebből én vagy 15 évet töltöttem benne, több hullámban, több pozícióban, a maradékban meg internetet találtam fel az anyavállalatnak, az is jó nagyon volt. Pláne, mert közben igazából szinte végig tévéztünk, szóval simán végigdriftelhettem a Szent Bernát hágót egy GT86-tal olyankor is, amikor a hivatalos állásom semennyire se a Totalcar volt. Remélem, már elévült, és végre nyugodtan alhatok.

Voltak fantasztikus és elég rémes időszakok, amiket hol messzebbről, hol közelebbről láttam. A legrégebbi kollégáim réges-rég szerte széjjel dolgoznak, cserébe legalább Elon Musk-i léptékben sikerült megtermékenyíteni és TC-magokkal teleszórni a magyar sajtót az évek alatt.

Közismert vízügyi tény, hogy az ember sose léphet kétszer ugyanabba a folyóba, én is több nagyon különböző TC-nek voltam dolgozója és olvasója ilyen eszelősen sok idő alatt. A jövőben csak olvasója leszek. Az autóipar sose volt olyan fortyogóan érdekes, mint pont ezekben a drámai, átmeneti években, szóval a TC-nek a következő 25 évére is kijut majd a feldolgozandó témákból.

Legyetek ügyesek, srácok, maradtok a kezdőlapom, tartsatok meg boldog olvasónak. Aztán 25 év múlva hozzátok is ugyanígy odajönnek majd a szakállas ex-gyermekrajongók, ami igazából kurva jó érzés, majdnem jobb, mint elrúgni az M5-öt az Ascari parabolicájában, és nem megölni vele az operatőrt.

Azt kívánom, hogy mindenkinek jusson 25 olyan munkaév, mint nekem, végtelenül boldog hely lenne vele a világ.

Köszi a lehetőséget, boldog szülinapot,

Karotta